Szeretlek! Hogy miért ne kérdezd,
Csukd be a szemed és a szíveddel érezd.
Szeretném, ha az érzéseim kölcsönösek lennének,
A csókjaid engem boldoggá tennének.
De tudom, hogy ezek csak egy nagyon szép álmok,
Amit örök életen át csak álmomban látok.
Te nem szeretsz, s ezt nagyon jól tudom,
én ezt a sok várakozást már nagyon unom.
De tudd, hogy én még akkor is szeretlek, ha elmegyek innét,
Szeretném, ha majd a siromra egy szál rózsát vinnél.
És átölelnéd keresztem SÍrva,
én már akkor ugyan, ott fekszem a sirba.
Annyit kérek mond azt siromnál állva, hogy : - Sose feledlek!
én pedig csak annyit üzenek: Még mindig Szeretlek!

Mint a lepke szálldos,
virágról virágra,
Én már nem röpködök,
sárgáról lilára.

Legbecsesebb rózsaszál,
Te lészel számomra,
Téged látlak nappal,
Velem vagy álmomba!

Más is lehet csodás,
Más is lehet becses,
Tündöklõ és vonzó,
lenyûgözõ kecses.

Szívének zenéje,
zenghet, zúghat nekem,
Meginogni nem fogok,
Megmaradok Neked 

Most, hogy egymásra találtatok nemes és szép dolog,
A nagy élet elindult, siet, fut és robog...
Megértés és türelem boldogságtok titka,
Elõre tekintsetek, ne nézzetek vissza!

Ha szeretetben s békében egymás mellett vagytok,
A nagybetûs élettõl sok szép dolgot kaptok!
E sorokat, ha száz évesen olvassátok újra,
Emlékezzetek boldogan a csodálatos múltra!

Én rontottam el már bánom
Most itt vagyok egyedül
Várok rád türelmetlenül
Eltelik egy nap majd egy hét
Rájövök hiába várlak elfelejtettél
Se egy telefon
Se egy üzenet
Ebből tudtam többet nem ölelek
Emlékeid sorakoznak szobámban
Fénykép parfüm rozsa
Némán ülök ágyamon
Lehetetlen dolgokról álmodom
Azt látom Hogy megint
itt vagy
Hogy újra csókolsz
Hallom szavad
De sajnos ez
lehetetlen
Mert emlékeimet elfelejteted
Késő bánat,de hidd el
Mindent meg tennék hogy minden ujra
A régi legyen!!!
Mi ez az érzés?
Fáj... Belül...
Nem jó egyedül.
Mikkor még voltál
Szebb volt a világ
Mert szerettél?
De te nem vagy velem
Ez már egy...
Elveszett szerelem...

Félek, mint gyermek a sötétben,
Félek, mert már nem vagy itt velem.
Karod már nem ölel át,
S nem hallom ajkad hívó szavát.
Messze vagy, mint a csillagok,
És szívemben pont úgy ragyogsz.
Pont úgy, mint akkor a kapualjban,
Mikor ajkaink egybeforrottak.
Mint mikor először simultam hozzád,
S éreztem vágyad hívó szavát.
Azóta várom a percet, hogy elmondhassam neked,
Félek, ha nem vagy velem.

Öt napig voltál a távolban, s beleremegtem, mert helyemet se találtam.
S így, a baráti körben sokszor elhalkult finom szavam,
Kétségek csapkodtak előttem, hisz nem tudtam utánad rohanni.
De értsd meg kérlek, megtanultam hát őszintén bízni.
Bízni a sokszor üres szóban, mit az emberektől kaptam,
Amint sokszor énemben durván megbántottak.
De most egyvalami kínos nekem, hisz nem tarthatlak karjaimban,
Hisz valahol a messziség torkolatába elmentél Jézusod házába.
Hiányoztál, ezt dúdolja apró szívem.
Vajon ott, ahol fényes a pázsit, keresel-e engem?
Örökké szerelembe ringatom a metafórákat, s dúdolok egy éneket,
Hátha meghallod kiáltásomat, s tovább viszed a szeretetet.
A puszták harangja mi élteti bennem az érzelmet,
Hisz tudom, hogy biztonságban vagy, s nem hagytad el a kitartó szerelmedet.

Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!

Ha majd egyszerűen ellöksz magadtól,

Mert már nem szeretsz, vagy egyszerűen meguntál,

Vagy olyan messze leszek hol,A csillagok mosolyognak rád,

Hidd el én gondolok rád és veled leszek,

És hogy boldog legyél én mindent megteszek! 

Magányos éjszakán, mikor szíved fél és fáj,

Nem kell félned, mert én ott leszek,

És angyalokat küldök hozzád

Kik megnyugtatnak, elaltatnak és vigyáznak rád!

Én fenn leszek a csillagok közt szabadon,

És onnan nézlek téged, ahogy alszol. 

De kérlek addig is szeress engem nagyon,

Ha elveszítelek soha, senkinek a szívem nem adom,

Ez örökre a tied lehet,Akkor is ha nem szeretsz,

De könnybe lábad a szemem,És a kezem is beleremeg,

Ha ebbe, még csak bele is képzelek. 

Sajnálom ha valamikor megbántottalak,

Én azt soha nem akartam,

Én téged nagyon szeretlek,Akkor is ha te ezt nem érted meg,

És mindig egyszer többször, mint te,Erre ÖRÖKRE emlékezz!!

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Majd ha dobogni érzed a szíved
S megtalálod azt ,kit szíved nagyon szeret
Szeresd lángolón,s imádd végtelen
Hisz boldoggá tesz az igaz,hű szerelem
Ha boldog leszel,de boldog nagyon
Gondolj rám egy szép napon.

Ki tudja látsz e többé engem
Vedd hát fájó szívvel:"Isten veled"
A sors üldöz,mégsem feled
Szívem mélyébe véstem nevedet.

Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett
Hogy hitben,szeretetben éljünk egymás melett
Fogd meg hát kezemet én is veled megyek
Rád bízom magamat,mert nagyon szeretlek
Megfogom a kezed és megígérem neked
Az élet rögös útján végig elkísérlek
Boldogok leszünk majd, hisz én is szeretlek
Amíg szívem dobogni fog hozzád hű leszek.

Amikor megszólal az orgona zenéje
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk akkor eggyé forr majd össze
Szeretni akarlak,megtartani örökre
Kezem feléd nyújtom,szívem neked adom
Melyet vissza soha nem kérek
Szeress egy életen át,ahogy én téged
Akkor is ha megöregszem
És akkor is ha már nem élek.

Te vagy az első,kinek hinni tudok
Te vagy az első,kinek nem hazudok
Te vagy az első kit szívből szeretek
Te vagy az első kit soha nem feledek.

Én nem szeretek mást csak téged
Nélküled mit sem ér az élet
Én tartozom egy vallomással
Nem lehetek boldog mással.

Szeretnélek édesem már látni
Az ajkaidra forró csókot adni
Belenézni mélyen a szemedbe
S mondani,hogy forró szívvel szeretlek.

Van egy bűnöm
Mely fáj és éget
Pedig csak két szó
Szeretlek Téged.

Szeretlek te szépfiú,szeretlek én téged
Amikor meglátlak a szerelem tüze éget
A szívem dobog,s izzadni kezdek
Nagyon gyönyörűek az együtt töltött percek
Mikor megcsókoltál elkezdtem remegni
De a szép reményt miért akarod megölni?
Szeretlek én téged,vedd már észre kérlek
Nélküled mit sem ér az élet.

Megpróbállak feledni
Levegőnek nézni
De rájöttem,hogy levegő nélkül
Nem tudok élni.

Leszáll az alkony,szürke a táj
Leszáll az éj a szobám ablakán
Toll kezemben,papír előttem
S gondolkozok mit is írjak szivem
Ne csalj meg,gondolj csak magadra
Neked is fájna ha valaki megcsalna
A sors olyna kegyetlen hozzám
Szerelmes szívből,vérző szivet csinál
Csendben nézem én a képedet
Magam elé képzelem,a veled töltött boldog perceket
Piros rózsa tanított meg szeretni
Hidd el nem tudlak feleni
Azt kívánom hát mi szívből ered
Szeresd azt aki téged szeret.

Miért van az,hogy a szerelem első pillantását nem mindig vesszük észre
De azt mindig tudjuk hogy mikor van vége.

Ha kismadár volnék,nem verset írnék
Hanem egyenesen hozzád repülnék
Válladra hajtanám bánatos fejemet
S füledbe súgnám,hogy nagyon szeretlek!

Szeretlek!
Ezt a szót csak annak mond kit igazán szeretsz.
Boldogtalanná ne tégy senkit,ha boldoggá nem tehetsz.
Ne higyj a fiúnak ha rád nevet
Ha százszor is mondja,hogy szeret
De ki szemedbe néz némán
Annak higyj,mert az Szeret igazán.

Kigyúlnak az esti fények
Kigyúlnak a vágyak
Szép csillagos éjszakán
Én csak téged várlak
Tudom,hogy nem jösz
Mégis oly jó várni
Hazudni kell a szívnek
Hogy ne tudjon fájni.

Boldogság!
A boldogság nem hullik az égből
A boldogságért küzdeni kell
A boldogságnak sokszor nagy az ára
Az ember lassan éri el.
Csak az lehet az életben boldog
Akiben a szeretet benne él
Az találja életének célját
Ki szüntelenül hisz és remél.

Örömmel vettem tollat a kezembe
Az örömtől könnyek szöktek a szemembe
Amikor ezt a szót írtam hogy szeretlek
Tudtam míg élek soha el nem feledlek
Szeretnék veled újra együtt lenni
Zöld erdő mélyén vadvirágot szedni
Fogni a kéz kezed,csókolni a szád
S így élni veled,egy életen át.

Őszintén mondd meg ha mást szeretsz
Akkor én csöndben tovább megyek
A szívemnek könnyebb mert hasadni kész
De sajnos nem felejt a józan ész.

Ha egyszer megtanulsz szeretni
Tanulj meg hozzá hű is lenni
Szeretni nem nehéz,ösztön az egész
De hűnek lenni nagyon nehéz.